A lúdtalp (pes planovalgus)

Az egészséges láb és boltozat

Lábunk csodálatos szerkezete teszi lehetővé, hogy biztosítsa a járáshoz szükséges mobilitást valamint a teljes testsúlyunkat továbbítja a talajra. Egyszerre stabil és rugalmas. Ezt a kettős feladatot anatómiai felépítésének köszönheti, a boltozatnak.
Kétféle boltozatot különböztethetünk meg:

• hosszboltozat: sugaras lefutású, azaz minden egyes ujjnak megfelelően van egy-egy "hosszboltozatunk", melyek a sarokcsont és az ujjak tövénél lévő lábközépcsont között húzódik
• harántboltozat: melyet a lábközépcsontok alkotnak
  

A boltozat stabilitását a láb izmai, szalagrendszere, és az ízületeket összekötő tokrendszer biztosítja. Így alakul ki egy boltíves rendszer, ami több pillérből áll, és az azokat összekötő boltívrendszerekből. Az egészséges láb 3 ponton támaszkodik a talajon: a sarokcsonton, az I. és V. lábközépcsonton. Eszerint szokás a hosszboltozatot két részre "osztani" mediális (belső) és laterális (külső). A mediális boltozat kb 15-18 mm, a laterális boltozat 3-5 mm. (Mint említettem ez nem két külön álló boltozat, hanem a teljes boltozatos rendszer egyféle felosztása!)

A három rész valamelyikén lévő bőrkeményedések, esetleg valahol máshol a 3 említett ponton kívül található bőrkeményedések a boltozat ellaposodását jelentik, ezzel a teherviselés csökkenését.

A láb szerepe:

2 fő funkciót kell figyelembe vennünk: állás és járás!

A boltozat egy dinamikus stabilitású rendszer, mely egyszerre szolgálja a statikus test súlyának támasztását, talaj felé továbbítódását és stabil alapot szolgál az álláshoz illetve a járás vagy futás során az elrugaszkodáshoz; másrészt a járás során elnyeli a talaj felől érkező "ütéseket", mondhatni lengéscsillapító funkcióval bír. Ezzel védi a felette lévő (térd, csípő, gerinc) ízületeket, porcokat; ugyanis az ütközés során fellépő talajreakciós erő komprimálja az ízületeket, fokozva ezzel azok terhelését és kopását.

Ennek a kettős funkciónak kivitelezéséhez a láb ízületeinek bonyolult összehangolt mozgására van szükség: a supináció, más néven inverzio, (azaz egymás felé néző talpak) és a pronáció vagy más néven everzio, (azaz kifelé néző talpak). Ez egy komplex elmozdulás, amely során egy tengely mentén egyszerre egy időben háromsíkú elmozdulás jön létre! Ezáltal valósul meg, hogy folyamatosan tudjon alkalmazkodni a talaj egyenlőtlenségeihez, állandóan biztosítva a 3 pontos támaszkodást, miközben hol a stabilitás és elrugaszkodás a fő szempont, hol pedig a talajreakciós erők elnyelése, hiszen minden egyes lépésünk során szükségünk van mindegyik funkciójára.

A láb mozgásai további mozgásláncokat indítanak el az egész alsó végtagban, ezzel fokozva a lengéscsillapító vagy a stabilizáló feladatot. A láb everzioja az egész alsó végtagra kiterjedő berotációt (befordítás) adductiot (közelítés) flexiot (hajlítás) fog elindítani, az inverzio egy ezzel ellentétes mozgássort eredményez. pl: magasból leugorva a lábak befelé fordulnak és a térdek egymáshoz közelítenek- ez a láb everzioja által gerjesztett minta, ahol a nagyobb talajreakciós erő elnyeléséhez egy kifejezettebb kompenzáció figyelhető meg.

A lúdtalp (pes planovalgus)

Lúdtalpról akkor beszélhetünk, ha a talp hosszanti boltozata ellapul, és a 3 alátámasztási ponton kívül más terület is, vagy akár a teljes talp érintkezik a földdel. A boltozat legmagasabb pontja az os naviculare (sajkacsont) ilyenkor erőteljesen kidomborodik oldalra, (sokszor fájdalmasan nyomja a cipő) a sarok pedig ún. valgus állásba kerül. Lehet mindkét lábon, vagy megjelenthez asszimetrikusan is.

Csecsemőkorban a talpi boltozat hiányzik, mert azt egy zsírpárna tölti ki. Ez a párna a járás során elvékonyodik, és az izmok erősödésével a boltozat kialakul. Kb 3 éves kortól beszélhetünk a gyerekeknél a boltozatról, de szakember által már korábban észrevehető, ha nem a helyes irányba alakul a pici lábacskája. Ennek fő tünete a sarok valgusban állása. 

A hosszboltozat süllyedésével az izmok gyengülésével lejjebb kerül a belboka, innen a bokasüllyedés elnevezés. A láb relatív meghosszabbodik.

A hosszboltozat laposodása gyakran jár harántboltozat süllyedésével is, ilyenkor az előláb kiszélesedik, szétterül, a II. és III. lábközépcsontot nagyobb terhelés éri, ezért bőrkeményedés alakul ki rajtuk (normál esetben ezek nem érnek le a talajra), a lábujjak alatti párnák fájdalmasakká válhatnak. A harántboltozat süllyedésével kialakulnak a kalapácsujjak és a bütykök.

Okai

Kialakulásában szerepet játszhatnak genetikai tényezők, az izmok és kötőszövetek gyengesége, trauma vagy ízületet érintő betegség, gyulladás, veleszületett deformitás illetve a korai erőltetett járatás, állítás. Figyelnünk kell akkor is, ha nem a szülő járatja a babát, de a pici mégis idő előtt - sokszor a kúszás, mászást kihagyva- kezd el kapaszkodva felállni, pl 6 hónaposan. Ekkor mindenképp szakemberhez kell fordulnunk- egyrészt a kúszás-mászás kimaradásának felderítése miatt, másrészt a baba gerince és lába ekkor még nem állnak készen az állásra! Okozhatja helytelen lábbeli viselése, hirtelen növekedés kamaszkorban, hirtelen testsúly gyarapodása, illetve a várandóság is kockázati tényező lehet, a hirtelen plusz súly, és a hormonok okozta lazább szalagrendszer miatt. Okozhatja a mozgásszegény életmód, amit tovább fokoz a kemény talajon (aszfalt, beton, parketta, padló) való (egészségtelen cipőkben) egész napos ülés utáni rohanás.

De mi is ezzel a baj?

Nem csak esztétikai problémáról van szó! A fentebb említett a funkciók ugyanis nem tudnak megvalósulni. Az állás során a boltozat hiányában a talp nem képes a megfelelő támasztó szerepét ellátni. A láb elfárad. A dolgozni képtelen izmok elgyengülnek, elsorvadnak, a szalagok megnyúlnak. Az oldalra kitüremkedő os naviculare sokszor érzékeny (főleg felnőtteknél már) nyomhatja a cipő, megnehezíti a járást, a cipő választását. Érzékeny bőrkeményedések jelennek meg a teherviselésre alkalmatlan területeken, pl a lábujjak alatti párnácskán.A láb állandó pronációs/everzios helyzetben van, idővel rögzül ebben a helyzetben, elveszti rugalmasságát. A talajhoz való alkalmazkodó funkciót elvesztve csökkenhet a járás stabilitása pl egyenetlen talajon, hiszen a talp nem tud alkalmazkodni az egyenetlen felülethez.A boltozat hiányában a járás során szükséges lengéscsillapítás is hiányzik, ezáltal sokkal nagyobb tehernek kitéve az ízületeket- térd, csípő, gerinc.

Ezt tovább fokozza a talp pronációs helyzetéből adódó rotáció, ami az egész alsó végtagra kiterjed. Ez a járás során egy természetes folyamat, ahol a pronációt berotáció (befelé forgás), a supinátiót kirotáció (kifelé forgás) kíséri az alsó végtatokban. Lúdtalp esetén viszont az állandó pronáció miatt egy berotációs tendencia van jelen. Ez fokozza a térdek X irányba történő elváltozását (genu valgum), ezáltal fokozva a térd ízület egyenlőtlen terhelését és a porcok fokozottabb igénybevételét a belső oldalon. Nagyobb terhelést ró a csípőre is. Az egész alsó végtag befelé rotációja kihat a medencére is, és azt előre billenti, ezzel az ágyéki szakaszban fokozódik a lordosis (ágyéki gerinc íve), derékpanaszokat okozva. Felborul a gerinc harmonikus íve, és az izmok egyensúlya is felbomlik. Megváltozik a gerinc statikai terhelése, ez pedig az egész test mozgására kihat.

Amennyiben a lúdtalp csak az egyik oldalt érinti, egy oldalon jelennek meg ezek a problémák (térd, csípő helyzete), amik a medence elcsavarodását, és a gerinc kóros irányú görbületeinek kialakulását segítheti elő, derékpanaszokat, hátfájást generálva. 

A megváltozott statikai helyzet, a legyengült izmok következtében csökken a fizikai állóképesség.

A boltozat süllyedésével szétterülő láb következtében a láb szalagrendszere túlfeszül. Ez a talpi fascia (kötőszöveti elem) rövidüléséhez vezet. A túlterhelés miatt gyulladás jön létre, benne meszes lerakódások jelennek meg, emiatt alakul ki a sarkantyú.

Láthatjuk hát, hogy van okunk foglalkozni a lábunk egészségével! Sajnos sokan hiszik, hogy nem komoly a probléma, vagy nem tudnak a kezelési lehetőségekről! Még jobban elkeserít a helyzet a gyermekkori lúdtalpak terén, ahol sokszor a gyermek életkorára hivatkozva, "életkori sajátosságnak" nevezik a bedőlő bokájú, valgusban álló sarokkal rendelkező gyereket, mondván a talpi boltozat még alakul, vagy esetleg kinőheti a gyermek! A sarokcsont dőlése utalhat arra, hogy a gyermek boltozatának fejlődése nem megfelelően zajlik. A lúdtalpas gyermek sok esetben nem panaszkodik fájdalomra, ezért téves az a megközelítés miszerint a panaszmentes gyerkőc nem igényel kezelést! Főleg, hogy gyermekkorban a leghatékonyabb a lúdtalp terápiája, megelőzve számtalan későbbi problémát! (Érvényes ez a test bármely elváltozásánál!)

Terápia

A lúdtalp esetében mindenképp gyógytornászhoz forduljunk! Manuálterápiával és lágyrész kezelésekkel visszaállítható az ízületek eredeti helyzete és mozgásterjedelme. Felszabadíthatóak a letapadt kötőszöveti elemek, megnyújthatóak a megrövidült izmok. Az izmok és a kötőszövetek kezelése elengedhetetlen. Az inaktív területek aktiválása, a gátlások feloldása nélkül nem áll helyre a talpi egyensúly. A kezelések kinesio tape használatával kiegészíthetőek. Fontos a talpi izmok erősítése lábtornával, (bár önmagában ez nem elégséges!) egyenetlen talajon való (homok, apró kavics, nem pedig a sima parkettán, szőnyegen) mezítláb járás.

A jó cipő elengedhetetlen! A jó cipő sarka kérges, kemény, stabil támaszt adva annak. Kisgyerekeknél az ún. supinált cipők (supinatioban megtámasztják a lábat) segítenek a boka bedőlésének megakadályozásában. Kisgyerekeknél nem, de felnőtteknél sokat javíthat a helyzeten egy jól készült lúdtalpbetét, amit gyerekek esetében nem tartunk előnyösnek, a talpi izmok gyengülése miatt. Felnőtteknél viszont sok esetben már kisebb mértékű javulásra számíthatunk, ezért a további tünetek kialakulása, vagy a meglévőek enyhítése miatt fontos a boka egészséges helyzetének megtartása. A felnőttek esetében is érdemes gyógytornakezelésekre járni, hiszen ha teljes javulás nem is feltétlen érhető el, de a rugalmas kötőszövetű, és szabad mozgású ízületet eredményesebben korrigál ki egy lúdtalpbetét! Műtétre csak a legvégső esetben gondoljunk!

Végül, de nem utolsó sorban, a lúdtalp kezelését ki kell egészítenünk teljes test statikai elváltozásainak helyreállításával manuálterápiával! Ahogy egy bedőlő boka fokozhatja pl. a lordosist, úgy ez fordítva is igaz: a fokozott lordosis az alsó végtag berotációját fogja gerjeszteni, ezzel a boltozat süllyedését okozva. Így a teljes testre kiterjedő statikai, dinamikai helyreállítás nélkül csak idő kérdése, mikor áll vissza minden a kezdeti állapotba.

Ha kérdésetek van, írjatok bátran a zsirosbrigitta@gmail.com címre, vagy kövessetek facebook-on ide kattintva, vagy kérjetek személyes konzultációs időpontot telefonon az alábbi számon.

Zsíros Brigitta gyógytornász- fizioterapeuta  (+36)20/478-2889