A bébikomp hatása a testtartásra
A bébikomp hatása a testtartásra
A képeken a legismertebb videó megosztó csatornán található legelső videóban szereplő baba látható. A tartáselemzés során lentről fölfelé haladunk, csak a legfontosabb területeteken (így is hosszú lesz): boka, csípő, medence, gerinc, vállak.
1. Boka
Jobb lábát erősen kifelé fordítja, ami nem a bébikomp hibája! Valószínűleg aszimmetrikus kúszása volt, és ezt a lábát kirakta oldalra a mászás során is.
Néha a jobb lábával is, de a ballal végig lábujjhegyen jár. Ez túlterheli a vádlit, beszűkül a boka mozgása- hiszen túl sokat van pipiskedve, nehéz lesz az ellenkező irány- a pipálás. Ez mind az izmokat mind a lábfej ízületeit is érinteni fogja. Nem tanul meg, egyenletesen terhelni (a mi nap tettem fel egy lábujjhegyező gyerek fotóját, a kép magáért beszél), nagyon könnyen kialakul a lúdtalp, és a rossz járás minta- vagyis nem a sarkát letéve fog járni később sem, ha már alkalmas lenne rá az izom/ ízület, ezt külön meg kell tanítani neki.
Miért baj ez?
Ha nem jól terhel, nincs megfelelő talpi boltozata akkor nem tudja megfelelően elnyelni a talajreakciós erőket járás közben. Vagyis minden lépés során nagyobb terhelést kap az összes ízülete: térde, csípője gerince. Mondhatni nagyobb ütés éri a testet. Persze ez picike, de sok kicsi sokra megy.
Ráadásul a lúdtalp (lásd az erről szóló részletes korábbi írásom a honlapon) egy befelé forduló irányt generál az egész alsó végtagban. Ez a térdben egy O vagy X lábat eredményez, a csípő helyzetétől függően. Esetünkben ez a baba inkább X lábas lesz. Erről talán nem kell mesélnem, hogy ezek a deformitások sokkal nagyobb nyíró erőket okoznak a térdben. (majd 50 éves korodra).
A befelé forduló alsó végtag pedig a medence előre billentését vonja maga után, de erről majd a medencénél.
Összességében az egész előre terhelt testsúly a gerinc alsó csigolyáira ró plusz terhet, hiszen a súlyvonal nem a megszokott helyeken halad át- úgy is mondhatnám, hogy nem azon a vonal mentén húz lefelé minket a gravitáció, mint amihez a szervezetünk anatómiai szempontból is alkalmazkodott, vagyis ahol ennek megfelelően vastagabb a porckorong.
Ha izom szempontból nézzük, a vádli erősen túlterhelődik, rövidül, mindeközben egész más funkcióban működnek az izmaink járás során, mint amikor előre húzom magam. A legfontosabb példa az elülső lábszár izom (tibialis anterior) aminek fékezni kellene a lábszárunk előre "dőlését" a járás során. Ezt itt egyáltalán nem teszi. Ezzel a boka egyik fő stabilizátora lesz gyengébb. Az emberek jelentős részénél ez az izom nagyon gyenge, és kompenzációval tudják csak kivitelezni a boka felhúzását. Ez tovább rontja a lúdtalpat, mivel ez az izom emelné a boltozatot. Ha működne megfelelően.
Amint látjuk, izomzatilag és ízületileg is többszörösen a lúdtalp és a gerinc fokozott terhelése felé haladunk. És ez még csak a boka.
(Az aszimmetrikus lábujjhegyezés hátterében pl. medence aszimmetria, csípőficam, végtaghossz rövidülés, vagy a kifelé forduló láb miatti eltérő terhelés állhat- vagy ezek kombinációja)
2.Csípő
Bevonalkáztam nektek a gerinc mentén és a comb mentén egy-egy vonalat, rajzoltam oda egy szöget. Ezek a vonalak az állás során kb. egyenesek, vagy legalábbis ahhoz közelítenek. A képen jól látszik, hogy elég erősen hajlított helyzetű a csípő ízület!
Ez már önmagában azt eredményezi, hogy rövidülni fog a csípő horpasz izom, ami rengeteg kisugárzó jelet ad lágyékba, kismedencébe, csípőbe! A rövidült csípőhorpasz előre billenti a medencét, előrefelé húzza a súlyvonalat, így, ha a lábujjhegy nem lett volna elég, innen is abba az irányba húzó hatások érik a derekat. Az előre billentett medence ugyanis fokozni fogja az ágyéki, azaz lumbalis lordosis, amiről talán már mindenki hallott, és tudja, hogy nem jó. Ez fokozza a csigolyák terhelését, elősegíti a porckorong degenerációját és számos derékfájásnak táptalaja. És jön, a ráadás: mivel az előre billentett medence pedig a befelé forduló lábat fokozza, ami térd deformitásokat, és lúdtalpat jelent. Oda- vissza hatnak egymásra.
Az előrebillentett medencén megváltozik az izmok lefutása, ezáltal a medencét stabilizáló izmok kevésbé tudnak működni. Emiatt, és a befelé forduló láb miatt, pedig más izmok kerülnek előnyös helyzetbe, és azok túlterhelésével, más izmokból fog a stabilizáció megtörténni. Az esetek többségénél, a gyerekek is csak befelé csavart lábbal tudnak egy lábon állni. Ez azt jelenti, hogy kompenzációkra van szüksége, mert a medence stabilizációja nem érvényesül. Ez azért gond, mert a járás során folyamatosan egy lábon állunk, egyiken- másikon, felváltva. Tehát minden lépéssel ez nem megy neki, jó erősen berögzül ez a járásminta. Ez további csípő terheléses problémát (kopás, fájdalmak) okozhat.
Nagyon sok esetben látni a bébikompban lévő gyerekeknél, hogy nagyon nagy terpeszben állnak, ez szintén arra utal, hogy nem tudja magát stabilan megtartani, szüksége van egy sokkal nagyobb alátámasztásra, és sokkal hatékonyabban kell bekapcsolnia a kompenzáló izmokat. Ezt, ez a baba nem csinálja, ő annyira előre dől, hogy nincs szüksége a terpeszre. Mivel a csípője szinte egyáltalán nem kerül hátra, mert az előre dőlt törzse miatt vagy hajlítva tartja, vagy kvázi nullára- neutrális helyzetbe hozza vissza, de hátra nem kerül, a farizom munkája elkezd csökkenni a járás során (amit még a csípőhorpasz izom is gátolni fog reflexesen, de ez már inkább a terápia része). A fokozott lordosis miatt túlterhelés alá került ágyéki izmok pedig könnyen átveszik a farizom munkáját. Klasszikus eset, hogy valakinek rövidültek az ágyéki izmai, és "nem hajlik" a dereka. Szintén tipikus, hogy túlműködnek az ágyéki izmok, és alul működik/ gyenge a farizom. A gyenge farizom nem tudja stabilizálni az SI ízületet, ami nálam a rendelőben a leggyakoribb indok a derékfájdalmak esetében. (Ilyenkor egész alul, egész lent fáj) (csípőhorpasz és derék kapcsolata részletesen az ülés hatásai írásomban a honlapon).
3. A gerinc
Már említettem a túlterhelt ágyéki izmokat, a fokozott lordosist és ezek hatásait. Jól látszik mennyire előre dől.
4. A vállai
Teljesen előre dől, folyamatosan támaszkodik a karjain. A vállai előre esnek, ez feszes mellizmokat, a lapockák rossz helyzetét, a felhúzott vállak pedig feszes csuklyás izmokat eredményeznek. Amit pont ebbe az irányba fog terhelni az ülő életmódja során már az iskolában is. Rossz váll- vállövi ritmust rögzít be, kompenzációkat idéz elő és elősegíti a vállak kopását, recsegését. A feszes csuklyás izom korlátozza a nyak mozgását, nyak és fejfájásokat idézhet elő. (részletes leírást találtok róla az ülés hatásai a testünkre írásomból a honlapon)
A fejét csak néha feszíti hátra, ez nála kisebb mértékben ugyan, de szintén az ülő életmód során kialakuló előre helyezett fejtartást, hátul pedig feszes tarkó izmokat alapoz meg. (érdekesség: a tarkó izmok a szem fókuszálását befolyásolják).
Amint már megszoktátok, minden visszahat mindenre, ha elől a válla, húzza előre a fejét is, ha a feje elől a derekát is terheli, ha a dereka akkor a nyaka is rosszabb és így tovább oda vissza fölfelé lefelé.
Ez a baba egyáltalán nem alkalmas arra, hogy önerőből egyetlen lépést is tegyen, a gerincét nem tudja egyenesen megtartani hozzá. Ha megnézitek a videót, nagyon szépen látszik, hogy készül fel az indulásra, előre dől, megfeszíti a hátát, feltolja a fenekét, lábujjhegyre áll megfeszíti a csípőjét és elindul.
Esetünkben elég sok helyen, elég komoly túlterhelést és kompenzációt alapoz meg ezzel a tartással és mozgással. Ezek egyébként is a leggyakoribb eltérések, amik bébikomp nélkül is jelentős terhelésnek vannak kitéve, pl. a sok ülés miatt, ezzel viszont további plusz terhelést kapnak már gyerekkorban.
Vizsgálni pl. kutatás szempontból, elég nehéz, mert az ülő életmódunk is ezeket az eltéréseket eredményezi, így a kontroll csoport nem lesz releváns. Vagyis aki nem bébikompozott, annak is lehetnek ilyen panaszai, és nem fog egy szignifikáns különbség kirajzolódni. A fájdalmak csak évekkel később jelentkeznek, az ezt megelőző eltérések és kóros terhelések viszont már gyerekkorban- sokszor laikusok által is- láthatóak (csípő ízület, boka, medence, vállak stb.).
